Csalódás Nem érdemes szerelmesnek lenni, Virrasztani sok-sok éjszakát, nem érdemes könnyet ejteni, Hisz minden nyár úgyis tovaszáll. Nem érdemes levelet írni, Hiába könny és vallomás. Nem érdemes szerelmesnek lenni, Hisz a vége úgyis csalódás.       „Égess el engem, temess el, ölj! Tépd ki a szívem, ajkad pöröly Mely lelkem tarka álmait összezúzza, Kegyetlen vagy, Fekete múzsa! Te, szívem könyörtelen vágya, Te, kínom színtiszta nektárja. Lángra gyújtod testem sejtjeit, Eldobatod velem lelkem elveit, Csakhogy láss elhamvadni engemet, Én pedig örömmel adom át éltemet csak Neked!”  „Lesújt rám pillantásod tiszta fénye, Szikrázó szemeid mély tűzben égve viszonozzák tekintetemet! Eltemet és feltámaszt egy pillantásod, Végigsimít szívemen minden mosolyod Őszinte melege és lénye. Ajkad forrósága eléget, felemészt, Egy apró sóhajtásod minden józan észt elveszejt belőlem örökre.”  „Vasbilincsként fonnak körül karjaid, Levegőt nem kapok nagyon rég, Ajkad forrósága égeti bőrömet, Lángbaborul szememben az ég. Hajad puha örvénye hívogat, Oh Uram, oly szívesen belefulladnék!” Tedd meg! Kínozz engem, vidd lelkem a pokolba szerelmem! Ez a szerelmed? Add nekem! Hátha akkor célt nyer szívemből kiömlő vérem!”  „Tépd ki a szívem, mely forrón lüktet, öld meg a lelkem, mely érted büntet, Büntet ő engem minden szent napon, Amíg ezt a Földet itt nem hagyom. Lassan felemészti lelkemet Ő, A minden sejtemben ott lüktető SZERELEM.” „Szeress engem, szíved minden hevével, Szeress engem, szemed emésztő tüzével, Szeress engem, ahogy szereted a mát. Szeress engem, ahogy szereted magát A szerelmet, mit fáradhatatlanul forrón adok át Neked!”  „Ereimben lázasan lüktet az élet, Minden porcikám érted üvölt, érted! Szemem pilláin könny remeg, érzed?”       Egyedül télen Egyedül sétálok a hideg utcákon, sétálok miközben rólad álmodom. Már nem is érzem a fagyos szelet, mert képzeletben ott vagyok veled. Újra átölelsz és hallom a hangodat, ahogy a fülembe súgod titkos vágyadat. Magadhoz szorítassz és ezt mondod halkan: "Az irántad érzett szerelmem halhatatlan!" Ekkor visszatérek a rideg valóságba, elmerengek: vajon ezt mondtad volna? Ha tényleg ezt mondtad és így is érezetél, akkor mi az oka hogy ily könnyen elfeledtél? Elhagytál és nem is néztél vissza, édes ajkaidat most más csokolhatja. Vérzik a szivem, ha a múlton merengek, mert felszakítják a sebeket a fájó emlékek. Előtörnek a rejtett könnycseppek, melyek a hidegben jéggé dermednek. De engem lassan elnyom az álom, "nem kell, nem kell a fájdalom!!!" Ezek voltak egy magányos lány utolsó szavai, Amikor egy fiú hagyta őt a hóban meghalni...       Múló érzelem Szívemben még van helye, de már nem fog meg a tekintete régen összenéztünk,és én rá mosolyogtam, de ma már ez komolytalan. Tudom, még egy kicsit szeretem, de már nem olyan hevesen Lassan,de múlnak az érzelmek, és vele együtt a sérelmek Elfelejtelek, és tovább lépek, a vágyaink végleg eltűnnek Többet nem zavarhatsz öszze, mert vége, ÖRÖKRE...         Némán nézek ki az ablakon, mig egy könnycsepp legördül az arcomon. Nézem-nézem a téli tájat, de szivemet elönti a bánat. A táncoló hópelyhek fergetegében egy párocska sétál kéz a kézben. A fiú átöleli a lányt boldogan, majd összeforrnak egy szerelmes csokban. A szivem utoljára dobbant egy nagyot, ezzel jelezve hogy a lelkem távozott. Távozott abban a pillanatban, amikor a szivem megszakadt a nagy bánatban. A fiú a lányt ismét kézen fogta, majd eltüntek a távolba. Sokáig néztem még a téli tájat, de már nem érzetem többé fájdalmat. Nem tudtam sirni, se nevetni csak magamba roskadva lélegezni. Lehunytam a két szemem és ezt suttogtam csendesen: "Elhagyott a kedvesem!!!"      Vigyázz, mit mondasz! A szádon nincs backspace billentyű."       „A teljes igazságot kétféleképp lehet elárulni: vagy névtelenül vagy végrendeletben."       "Nincs olyan eszköz, melyhez az ember ne folyamodna, hogy megmeneküljön a gondolkodás fáradalmaitól!" T. A. Edison       "Az optimista kijelenti, hogy a lehetséges legjobb világban élünk, a pesszimista tart attól, hogy ez igaz." James Branch Cabell *       "A nevetés félelmetesebb fegyver, mint a kard." Lina Wertmüller *       "Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megõrizd a nyulgalmad. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd." Mahatma Gandhi *     "Ha még nem csináltál egy dolgot, próbálkozz meg vele háromszor. Elõször, hogy legyõzd a félelmedet. Másodszor, hogy megtanuld, hogyan kell csinálni. Harmadszor, hogy kiderítsd, szereted-e csinálni." Virgil Thomson*         "Ha egy fontos dolgot akarsz megértetni, nem szabad finomkodni, szellemeskedni. Használj cölöpverõt. Azonnal csapj le a lényegre! Azután végy lélegzetet, és csapj le a lényegre! Azután harmadszor - hatalmas robajjal." Winston Churchill *       "Nincs öregebb annál, mint akiben kihunyt a lelkesedés lángja." Henry David Thoreau *       "A világ tele van készséges emberekkel. Az egyik fele kész dolgozni, a másik fele kész hagyni õket dolgozni." Robert Frost *       "Ne félj a tökéletességtõl! Úgysem éred el sohasem." Salvadore Dali *     "Az optimista olyan fickó, aki hisz abban, hogy a légy azt keresi, hogyan juthatna ki a szobából." Samuel Goldwyn *     "A magányosokból lesznek a költők. Azokból, akiket nem értenek meg; vagy akik nem értik, hogy miért van úgy, ahogy van. Akik bár próbálnak alkalmazkodni, de rájönnek, ha belenyugszanak a dolgokba, ha beleolvadnak a körforgásba, lelkileg silánnyá válnak. Ők azok, akiknek ha elég elszántságuk lenne, ami rossz, ami közhely, azt mind-mind megváltoztathatnák. De senki nem érti őket. Vagy ha igen, akkor is csak a felszínt, a külcsínt veszik észre. "Milyen szépen rímel! Igazi mestermunka!" És a lényeg nem ez. Mert a kívülállók nem látnak a mélyére. Nem értik, mit is akart mondani, nem tudják felfogni, hogy ami azt a verset ihlette, az mekkora érzés, legyen az öröm, vagy épp mérhetetlen bánat. Az igazi költők azok, akik észreveszik az élet apró dolgait, a világ cseppnyi rezdüléseit. Csak sajnos kevesen vannak, akik valóban ilyenek. S ha vannak is, még kevesebben vállalják fel azt, amit tesznek, amit működtetnek. Mert ez a világ nem az ilyen érzékeny lelkűek számára van berendezkedve. S ezt mindnyájan tudjuk. Csak rajtunk múlik, hogy szembeszállunk-e ezzel, vagy szép lassan, észrevétlenül és akaratlanul belesüllyedünk a felszínbe, a közhelybe, és mindabba, ami körülölel minket."           A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogok legyünk." (Francoise Sagan)     "Szerelem, ha egyik a másikát repülni hagyja, de ha lezuhan, fél szárnyát kölcsönadja." (Szabó Éva: Szög és kereszt)   A bombáink okosabbak, mint egy átlagos középiskolás. A bombák legalább megtalálják Afganisztánt. - A. Whitney Brown       "Ami fél, azt el ne fogadd,  Egészet akarj és egészet adj!"                      (Ady) "Úgy élj a jelenben, hogy                megbánás nélkül          gondolhass a múltra."                     (Ady) "Mi mindig,  mindenrõl elkésünk.  Késõ az álmunk,  a sikerünk  szívünk, nyugalmunk, ölelésünk  Mi mindig mindenrõl elkésünk."                   (Ady)